Minden 1990 környékén kezdõdött, mikor a bátyám haza állított egy EDDA mûvek kazettával, ezzel véget vetve Michael Jackson rajongásomnak. Ezt követte a Pokolgép zenekar pokoli színjáték címû lemeze, majd egy Moby Dick kegyetlen évek album és így tovább. Ezzel együtt megismertem a PUNK zenét is az Aurora, és a HétköznaPICSAlódások zenekarokon keresztül. 10 évesen igen nagy örömöt jelentet obszcén szavakat üvöltözni az utcán, pláne amikor az öreg emberek lejöttek, és megkértek, hogy: "azt a Torgyánosat még egyszer énekeld már el"

Majd 1993-ban sikerült eljutnom egy Moby Dick koncertre, és megismernem a Tankcsapda nevû zenekart, valamint az alkohol jótékony, és kártékony hatásait egyaránt. Ezek után rengeteget jártam koncertekre, és egyre jobban kezdet foglalkoztatni az a misztikus dolog amit gitározásnak neveznek.

Eljött 1995. Megjelent a Tankcsapda "Az ember tervez" albuma, és volt rajta egy szám, aminek a címe: Egyszerû dal. Valamiért késztetést éreztem, hogy megtanuljam ezt a számot gitáron eljátszani. Ezt még elhúztam 1998-ig, ekkor megkértem egy volt osztálytársam Abrudbányai Tamást aki már különbözõ zenekarokban gitározott, hogy mutassa meg hogyan is mûxik ez a dolog. Bátyám haza hozta akkori barátnõjének az akusztikus gitárját, így semmi akadálya nem volt, hogy elkezdjek zenélni. Ekkor vált világossá, hogy az egyszerû dal nem is olyan egyszerû. Szörnyen nehezen tudtam megtanulni, hogy az E-mollról a G-dúrra pakoljam az ujjaim. Mire ezt a számot megtanultam, el tudtam játszani egy csomó másikat, mint pl.: félre a tréfát, jönnek a férgek, és minden gitáros álmát a felkelõ nap házátJ)

Az év végén volt TCS koncert Pécsett, ami után megalapítottuk a Rablóbanda nevû zenekart. Minden nap próbáltunk a Rudiék lakásán és majdnem mindennap ittunk is (gondoltam, hogy ez hozzá tartozik, hisz ez rákkenró bazzeg). Kõmûves segédmunkásként és tetõfedõként dolgoztam, hogy gitárt tudjak venni. Szinte minden munkát elvállaltam hogy legyen egy hangszerem. Gyümölcsöt szedtem, a Sörgyárban dolgoztam, szórólapoztam, amikor csak tehettem iskola mellett, míg végre meg tudtam venni Hohner Rockwood basszusgitárom.
Aztán szereztünk dobost. Egy iskolában nagybátyám segítségével felvettünk egy hanganyagot nyomtunk néhány botrányos koncertet, és iszonyatosan jól éreztük magunkat.

A koncertek által sikerült egy bizonyos szinten ismerté tenni magunkat, játszottunk a szigeten és a Petõfi csarnokban, majd Kriszt Ákos beszervezett minket egy Rózsaszín Pittbull turnéra, ahol a másik vendég zenekar az Aljas Kúszóbab volt. Szinte minden 7végén mentünk busszal, vonattal, ha kellett gyalog is, csak, hogy az ország más területein is zenélhessünk. Persze rengeteget ittunk és csöveztünk, de mindent megtettünk, hogy közönség elé vigyük a zenénket.

2002-nyarán Magyaregregyen került megrendezésre a Summerground fesztivál, ahova lementem sátrazni és bulizni barátnõmmel. Ott volt Mike, és Tücsök, hát melléjük sátraztunk. Nagyon jól éreztük magunkat abban a pár napban, és elmondták, hogy a basszusgitárosuk (Íjász) nem tud tovább zenélni velük, és segítsem ki õket 4 koncerten. Én boldogan vállaltam a feladatot, mert nekem is tetszett, amit csináltak, és jó fej srácoknak tartottam õket. Persze a próbák alatt születtek új számok, és kezdtem egyre inkább magaménak érezni a zenekart. A 2 zenekart nehéz volt összeegyeztetni, pláne hogy egy Pokolgép, Ossian feldolgozás zenekarban is játszottam, így kiléptem a Rablóbandából.

Felvettük a Térdelj le és szeress címû albumot, játszottunk egy csomó klubban és sok fesztiválon. Most jelenik meg az új lemezünk, és megállíthatatlanul megyünk elõre!